Nyájas, vigyázz! Menekülj gyorsan a címben olvasható címre, mert itt voltak az ufók, és átvittek mindent oda... :-) De komolyabbra fordítva - suttyomban mindent jól előkészítettünk a háttérben, míg ti gyanútlanul mulattatok, és a Valentényi Sanyi-nap tiszteletére új helyen hajózunk tovább (miközben itt csendesen leengedjük a vitorlákat), új, még vérfagylalóbb kalandok felé. Miért volt erre szükség? - kérdezheted teljes joggal, kedves olvasó: közöd van hozzá, itt te vagy a legfontosabb, a fő-főnök, a minden, megpróbálom hát szépen összefoglalni.

Rövid leszek és drámamentes, de azért, remélem, egyben felcsigázós is: ha tudtok, legyetek szívesek, gyertek ide délután kettőre. Minden mást elmondok akkor. Pontosabban a mondott időben felkerül ide egy másik, ennél valamivel hosszabb kiáltvány, az lesz a mai olvasni- és rágnivaló, a többit meglátjátok. Jó izgulást mindenkinek... :-)

Ha netántán valaki nem emlékezne, bátran vissza szabad lapozni - aki viszont nem szeretne ennyi energiát befektetni lengyel kéjutazásunk jelentős mennyiségű alkoholban ázó részleteire, annak röviden összefoglalom az első rész történéseit. Pesten lakom, '83 van, általában, és a történet idején is épp iszom, iszom, iszom; a Bóna végre megtalál, két mondatban elmondja, kéne menni Lengyelországba, mert lesz egy jó kis underground színházi buli egy falucska templomában; erre a jó hírre még egy kicsit iszom, aztán éjjel, szakadó hóesésben stoppal elindulok haza az útlevelemért; felvesz egy párttitkár, aztán kivág a kocsiból; sétálok egy méreteset Batta meg Ercsi közt, végül hazaérek, aztán azonnal tekerek vissza a Nyugatiba. Elérem a vonatot, elindulunk, egy első osztályú kupéban poccolunk jogtalanul. Iszunk, iszunk, iszunk, egy cseh kalauz viszont majdnem levág a vonatról, mert kicsit rossz a jegyünk, de lefizetjük, így odaérünk Varsóba, ahol már vár a szállásadónk, talán Jerzy. Elmegyünk hozzá, és valami ellenzéki összejövetelt követően iszunk, iszunk, iszunk. Reggel valaki izomból rálép a fejemre. És innen megyünk tovább. Usánkákat fel, jó hideg lesz.

A lengyel kaland, így alakult, ma folytatódik - igazából nem én tehetek róla, a történet magát írja, akinek netán sok így, olvassa össze kétsoronként, véletlenül úgy sikerült, hogy úgy is kiad valamit: akkor a sivatagi törperókákról tudhatnak meg egyedülállóan érdekes részleteket. Három órától tehát nem ígérhetek mást, csak elég sok havat meg vodkát, a szocialista lengyel autóipar egyik legendásan szemet gyönyörködtető darabját, a Tarpant (majd meglátják, mert képet is találtam róla - első körben egy sötétebb napszemüveg viselése javasolt), és huncut sofőrjét, akinek nem jön be az élet, valamint... de ezt inkább már olvassák el délután. Szolgálati közlemény, közvélemény-kutatás két mondatban: ki szeretné, hogy ritkábban jelentkezzek? Azért kérdezem, mert egy kedves barát, aki mellesleg még az itt írtakat is egészen szívesen olvassa, azt mondja, szerinte sok az anyag, nincs mindenkinek ideje egész nap a neten lógni - legyen csak két- vagy háromnaponta frissítés, legfeljebb napi egy valami. Ha van öt percük, szívesen fogadok némi véleményezést: jöhet egy kétszavas mail mondjuk a bodacap@gmail.com-ra, vagy itt is jó lesz, kommentben. És akkor most valami egészen más: szombaton este sikerült elvetődnöm a Bartókba, ahol hosszú idő óta először sima közönség voltam - úgy nézhettem meg valamit, nevezetesen a Quintia együttes koncertjét, hogy tudtam, nem kell róla írnom. Mi sem természetesebb hát - pár szó jön a hajtás után...

A képen látható egyik útlevél, jelesül a piros  a Mamié, vagyis a volt anyósomé, 1987-ben járt le,

 én meg pár éve elkunyeráltam  tőle, szentül megfogadva, hogy nem követek el vele visszaélést, mert úgy hasonlítunk egymásra, mint két tojás. Jól látható, hogy Tornyosnémetinél bélyegeztek bele kifelé, hogy mikor, azt sajnos a szupertitkos kódok miatt nem tudom megállapítani, szerintem talán '82 lehet, egy kettes legalábbis van a számsorban.Tehát Csehszlovákia... hm... nézzük  csak, Watson, mi  lehetett az utazás  célja? Öööö... Mr. Holmes... feltehetően  shoppingolás, néhány jó anyagú mackó, két pár  edzőcipő, alighanem Botas, meg pár Aranyfácán  sör az otthon maradott ínyenc ismerősöknek,  szuvenyírba... Kis szívdobi a határon, vajon  beengednek-e mindent - de aztán persze hogy  be, Mami még Torgyán Jóskát is kidumálná a  gatyájából, ha netán szükséges lenne bármiért is.  Mami útlevele tehát nem rongyos épp - Róka az  Üvegtigrisből rácsapna, pláne ha ravaszul,  mintha csak ott felejtettem volna, eldugnék benne háromszáz nyugatnémet márkát... A másik dokument Boda jr-é, egy osztással modernebb, kisebb is lett, a fejléc ráncfelvarrásakor meg elmaradt a köztársaság elől a nép. (Hm... milyen szép sokrétű félmondat született véletlenül...) Ezzel járta be a fiatalember 2001-2006 között a világot, pontosabban Európa szeletkéit, elsősorban elmebeteg édesapja társaságában - a párizsi tíznapos csavargótanfolyamot egyszer talán elmeséljük, ha meg tudnám fűzni, mondjuk izgalmas lenne párosban, ki hogyan emlékszik... Most viszont olyan időkbe vezetem vissza a nyájast, amikor Boda jr. még pajkos tervben sem volt - kérem, csatolják be szorosan az öveket, megindulunk, a cél Lengyelország, 1983 tele, úgyhogy sapka, sál, MÁV-bunda... (Brékingnyúz, frissítés, figyelem: most nézem, szerintem ez nagyon kétrészes lesz, bocs, még csak Dunaújváros felé stoppolok részegen az útlevelemért, és már így is nagyon sok...)

Nem tudom pontosan, nyitva vannak-e a blogok úgy általában véve vasárnap - igazából lehet, hogy én se leszek, de egyelőre izgulok, hogy mindent jól, bocs, nem jól, a legjobban csináljak (még mielőtt valaki félreérti: magamhoz képest természetesen...), nem ám valaki elégedetlen lesz és húzza a száját: szóval tudod, ahogy egy új munkahelyen kezd az ember. Hát végül is ez az: úgyhogy én, amint látható, bejövök vasárnap, és lenyomok egy műszakot. Mégpedig viszonylag sietősen, mert sűrű a nap, este pedig érkezik a mai darálandó, a Zell am See a jégcsarnokba - a többi egyértelmű. De hadd mondjam a lényeget: ma kipróbáljuk a Heti Húdeérdekesvalami-t: ebben a rovatban az lesz a lényeg, hogy kinézek valami jó kis itthoni tárgyat, cuccot, játékot, fotót, bármit, és szépen megnézzük. Ha netán van valami kis mondanivaló róla, mondjuk ezer szóban, hát elmondom, ezen már ne vesszünk össze. 

Folytatódik, mi több, ha úgy szereti, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel - óvakodjon a hamisítványoktól, keresse az igazit itt. Ha tetszett, szóljon a barátainak, ha nem, küldje az ellenségeit... Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt második kiadásában egy agresszív brit fácánról és más csodás kakasokról, egy nagyszerű magyar államférfi és true szakember méltán népszerű, bölcs kijelentéséről, továbbá a NEFRETIHI, vagyis a Nemzeti Frissdiplomás-ellenőrző Titkos Hivatal elképzelhető működéséről olvashat. Jó böngészést, kellemes hétvégét kíván a teljes szerkesztőség.

Velem mindig történik valami - most például, délben benyeltem egy darabka babérlevelet. Vagy a vadas mártásában volt, vagy a koszorúmról esett a tányéromba, én már nem tudom - de tény, alig tanultam meg újra járni, már megint kész vagyok. Ver a sors. Itt ül a torkom közepén, nem mozdul se le, se fel, csak harangozik a kis lábával, és tekintettel arra, hogy olyan, mintha valakinek az ujja folyamatosan ott birizgálna, a komfortérzetem elég stabilan konvergál a nullához. Komolyan, ott tartok, hogy lassan kezdem megérteni a konzervatívabb beállítottságú nőket. A kocsiban hazafelé egyszer megindult felfelé, már-már felgyűrtem, közben nagy igyekezetemben majdnem nekimentem a csuklós busznak, mire visszacsúszott. Fasza. Bementem a boltba, vettem két banánt, mert valami rémlett, a tévében láttam, hogy az valami kisgyereknek egyszer levitte a rajzszöget vagy az ácskapcsot, nem tudom, én benyomtam a kettőt húzóra - hát elárulhatom, a kurva babért a banán tutira nem viszi le, viszont mivel amúgy is elég szépen ebédelgettem, most már kezdek abszolút rosszul lenni. Plusz köhögtem még egy akkorát, hogy azt hittem, eltört bele a gerincem, de nem, csak úgy rándult meg, mintha még egy tonna építőanyagot hurcoltam volna a másodikra, pedig már nem kell. Legfőbb ideje, hogy elvigyenek az ufók - ha ugyan elbírnak még. Gyerünk. (Ja, szolgálati: holnap Hétlövet, nem elfelejteni. Reggel öttől!)

Meg persze pár egyéb: merthogy a cigim mellett elég hamarosan engem is elvittek, mint az ország leghíresebb frontemberét például, de engem valami furcsa helyre, ami megszólalásig úgy nézett ki, mint Dunaújváros, de mégsem lehetett az, mert olyan furcsa dolgok történtek velem, hogy az csak na. De nem is mesélem el sokkal részletesebben, mert akkor már megírnám az egészet, és akkor aztán a kutya se nézne fel ide egész nap, lőttek a látogatásoknak, aztán kénytelen lennék kirúgni magam, ami nem lenne egy mód nélküli mulatság.

Már csak a neten létezem, eltűntem a világból, adios, amigos. Visszasírom azokat a szép napokat, amikor még nagyvállalati alkalmazottként lóghattam kedvemre egész nap, cimboráltam, sétálgattam, semmittettem - sej, amióta a magánszektorba kerültem, se reggelem, se nappalom, se éjjelem, se semmi: írok, írok, és írok, ha van egy kis időm, kommentekre válaszolok, érződjön az a törődés, ha még mindig van egy kis időm, a határidős fordítást írom, ha meg éppen nem írok, szilánkosra töröm az agyam, mivel is kedveskedhetnék még a nagyérdeműnek, és enyhe lelkiismeret-furdalásom van, amikor negyedórában megebédelek, mert már rég frissítenem kellene, ráadásul húsz percig nem tudom megnézni az oldallátogatottsági statisztikákat se. Nem véletlen hát, hogy a Nyulasival (nem, tényleg nem alezredes, mint az arckönyvön arra valaki már éberen felhívta a figyelmem, és igen, valóban ő a DO cenzora, mint ugyanaz a valaki kőkeményen fején találta a szöget) is csak virtuálfelületeken tudok csacsogni néha: na, tegnap este váltottunk három mondatot, ami pont elég volt ahhoz, hogy hamar megegyezzünk, nyolckor az uszoda előtt, of course úszócuccal.

Egy kis programváltozás - tegnap este, Nyulasi alezredes javaslatára, kíséretében váratlanul berobbantam az uszodába, és kőkemény 700 métert szeltem, ami annak fényében nem is olyan rossz, hogy tegnapelőtt lényegében járni se tudtam. Sima kis fürcsinek indult az egész, ám tíz percen belül már tudtam, ezt az élményt nem fojthatom magamba. Most tehát egy kicsit fordítgatom a szokásos könyvet, aztán elmegyek kedvenc éttermembe - jé, itt, saját hatáskörben akár a nevét is kiírhatom, de jó -, a Corsóba, magamhoz veszek némi energiát, és aztán elmesélem, hogyan is folyt le a tudományos testedzés. Sok fizika, fagyos folyosók, széles hátak, Babós Zsuzsi, Kobzos tanár úr és mi - délutántól. És most, lapozás után egy kis összegzés és jó hírek még, sőt, ha sikerül, próbaképpen egy bónusz videó, motorozással.

Hát akkor belevágok, kedves olvasó, és feltörök egy újabb szűzföld-darabot a Hétlövet-birtokon:

 mától fogva minden héten egy alkalommal egy könyvet veszünk górcső alá itt, a méltán legendás Delfin Könyvek sorozatából. A Delfin a '60-as évek elejétől nagyjából negyedszázadon át hódított, a Móra könyvkiadó vállalkozásában, és igencsak népszerű volt az olyan kiskölykök körében, mint például én. Sci-fi, kaland, történelem - elsősorban ezekben a témákban kaphatott válogatott olvasnivalót, döntően ragyogó szerzőktől az ifjúság: majd meglátjátok. Az összesen 167 kötetes  sorozat darabjai ma is fellelhetők a jobb antikváriumokban és utcai handléknál - ha valakinek netán van elfekvőben belőle, bátran keressen: az én sorozatom sajnos nem teljes. Még.

Igazad van, drága nyájasom, jogos a felháborodás, ne fojtsad le, kérlek szépen, nyugodtan add ki magadból, nehogy megcsapjon a gutta: üsd az asztalt itt, a szerkesztőségben, és kiabáld teli torokból, hogy azonnali hatállyal lemondod a lapot, követeld továbbá vissza az áramköltséget, amit rám fordítottál - igen, bevallom, csúful átvágtalak, galádul megcsaltalak, ármányosan becsaptalak, de bocsáss meg, térden állva, könyörögve, őszinte arccal, magas homlokkal kérlek. 

 No hát... vágjunk a közepébe: álombeteg vagyok,  és ez már igen korán  megmutatkozott, majd később talán  kanyarodunk egyet arra is, ha  el nem felejtem.  Szerencsére ritkán van valami  bajom, ha viszont  van, akkor hm... dr. Boda nem  megy sehová és  senkihez, maga diagnosztizál, és  bizony ritkán  éri be valami puruttya kis  kórsággal - többnyire  minden felmerülő bajom  minimum halálos  szokott lenni, isteni csoda,  hogy egyáltalán még  megvagyok...Kórházban  egyszer feküdtem, úgy  húsz éve, akkor támadt  egy könnyed visszérgyulladásom, ami persze  nem akadályozott meg benne, hogy pár napon át  összeszorított foggal sétálgassak, mígnem egy lépésnél elegánsan összeestem, mint Medveczky "Mummy" Ilona a Story-gálán.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm - valósággal hallom a címet jó érzékkel összeolvasó barátaim jókívánságait és harsány mulatozását: márpedig ez két egymással szigorúan nem összefüggő cím egy előzetesben, ami ez itt, és a holnapi nap ígérvénye. Azaz: a délelőtti-kora délutáni órákban támadok lábbal, kórházi és orvossztorikkal, s egy emberrel, aki kérés nélkül tolta meg az autómat (de mindenképp meg kell várnom, mi lesz holnapig, s hogy mit mond tíz tájban kedvenc szaktekintélyem, akihez óvatosan már be is kéredzkedtem - ha nem leszek jobban, amire jó esély van), késő délután-este pedig kedves közönségem megkapja az első Delfin-könyvajánlót. Ha valakinek netán hiányosságai lennének nevezett Delfin-sorozattal kapcsolatban, röviden csak annyit: az 1960-80-as évek ifjúsági könyvei jelentek meg ennek keretében, jórészt legendásan jó könyvekkel. Jó pár darabot őrzök, naná - tizennyolc négyzetméteren abszolút normális, és igazán nem gond, ha negyvenpár év minden vackát megtartod... A kezdő magasság tehát bizonyos Joan Phipson (ha jól sejtem, kábé) új-zélandi szerző Magyarországon több tekintetben is hézagpótló műve, a Mi legyen a borjúval? Ma éjjel, ha hazaesek a rádióból - ja, nem mondtam volna? http://nosztalgiazene.hu/ itt leszek kábé 21-től éjfélig, saját hosszúhajú zenékkel, chat, duma, hétlövetezés, vattacukor, kacsintóspénztárca -, még átfutom az alapmű szövegét, van vagy két éve, hogy utoljára olvastam. A Delfin-könyvekből ugyanis nem érdemes kinőni: aki alaposan ismeri őket, az az élet minden helyzetében feltalálja magát, mint MacGyver, másrészt iszonyú nagy szórakozás szinte az összes. (Na jó, van pár, ami nem annyira, de majd szépen azokat is átvesszük...) De nem is feszítem tovább a húrokat - találkozzunk holnap is valamelyik helyszínen (azaz itt, vagy a www.hetlovet.wordpress.com címen), addig is mondjátok bátran, min állítsunk, mit szeretnétek rendszeresen vagy rendszertelenül: nálam ugyanis a nagyérdemű is kívánhat. Üdv: Güzüke.

Akkor hát, recsegős derék ide, hastáji tekintély amoda, hajoljunk le történetünk vezérfonaláért, s már pergetem is tovább fürge kézzel annak guzsalyát. (A késlekedés oka, hogy meg kellett nézni, vajon melyik kiváló együttessel is találkozunk a 15-én induló ligadöntőben: mostanra kiderült, a Miskolci Jegesmedvék lesznek a partnereink...) Na, mindenesetre ott járunk, hogy múlt csütörtökön Brassóba vetett jó sorsunk, simán megérkeztünk, kidobtuk a vasmacskát a hotelban, mi több, Vincze Bandit és Zsazsát már az álommanók ringatták, midőn életem legjobb produktuma, Boda jr., valamint Példa, azaz Siba Gyuri értékes társaságában nekiindultunk a túrának, minthogy a fontos meccs előtt még két órányi szabad idő állt rendelkezésünkre...

Elöljáróban szépen megkérnék mindenkit, akivel mostanában találkozom, már jó előre kapcsoljon ki minden olyan eszközt és kütyüt, amelynél fennáll a veszély, hogy éles hangon hármat pittyen - e hangjelzés ugyanis még néhány héten át kiszámíthatatlan, önkéntelen, tőlem független  reakciókat válthat ki belőlem, és mert ön- és közveszélyes állapot kialakulására jelentős esélyek nyílnak, sajnos semmire nem tudok garanciát vállalni. Utazó társulatunk, az ötfős Aprópecsenye kommandó Brassó felé, félúttól mintegy öt, hazafelé pedig legalább újabb öt teljes órán át hallgatta, rohamosan növekvő szimpátiával, amint hű VW Sharanunk példamutató szorgalommal, harmincöt másodpercenként jelzi a fékfolyadék szintjének egyezred milliméternyi apadását, amit feltehetően a cudar külső hőmérsékletnek köszönhettünk szépen. Ily módon szó szerint úgy ezerszer volt szerencsém hallani a pííí-pííí-pííííííí vijjogást - minthogy szokás szerint én voltam a kormányos, a többiek szerencsésebbek voltak: ők néha legalább álomba sírhatták magukat.

A Hétlövet e heti, ünnepi kiadásában némi okosság racism tárgykörben; aktuális hóeséses ijesztgetés, és egy kis érzelgős self-kaser, mellyel igyekszünk magunkhoz édesgetni a nyájast, megmutatva, milyen népszerűek is vagyunk, egyszersmind példásan szerények. Írom - olvasd, terjeszd... Már twitteren is (@Hetlovet)!!

Jó napot, nyájas olvasó... Örömmel tudatom minden aggódóval (és fájdalommal mindenki mással, aki másra számított), hogy (percekkel ezelőtt) szerencsésen visszaértünk a kies Brassóból, aprópecsenyét sajnos nem találtunk (hazafelé, Makó előtt azért ettünk hármat a Black Bullban), egy kis aprópecsenyét azonban mégis csináltunk kint - hogy egészen pontos legyek, nem is mi trancsíroztunk, hanem kedvenc hokicsapatom... Irtózatos küzdelemben, melynek során jómagam sajnos újabb évtizedeket öregedtem, a meccs utolsó másodperceiben lebírtuk az ellent, a Fenestela Brasov - egyébként kiváló - gárdáját, s ezzel a harmadik győzelemmel (zsinórban már a tizenkilencedik, yeah!) bizonyosság lett, hogy bent vagyunk a MOL Liga döntőjében!!! Mivel titkos boszorkánykonyhámban, a statisztikákat böngészve  most jól látom, hogy a látogatottság természetes, ámde drámai módon visszaesett (amúgy a wordpress-en - www.hetlovet.wordpress.com), szerényen, e zuhanással is felülről súroljuk az 1800-at, khm...), úgy érzem, csábító szirénhangokkal kell visszaédesgetnem kedves mindnyájótokat... Ezért hát minden élményről (félelem és rettegés, továbbá iszonyatos hangok a City Center hotel 401-es szobájában, avagy Siba Gyuri vs Vincze Bandi at night; mi is az a PhonePad; hogyan hullt a csarnok jegére szárnyaszegetten az EU-zászló a második harmadban; mi a barátság fő ismérve, s egyéb szállóigék, legendák) kicsit későbben, egész pontosan vasárnap szólnék egy klasszikus riportkísérlet keretében, bónuszként, csak itt, csak nektek, tiszta ingyé'. (Itt teszem közzé azt is, hogy hamarosan jön. jön, jön... a Heti Delfin/ifjúsági/egyéb klasszikus című könyvajánló rovatom, s ugyancsak hetente tervezem meg/bemutatni egy-egy kedvenc, itthon található tárgyamat-ereklyémet - mindkettő fényképes lesz... Témajavaslatok, vélemények, óhajok-sóhajok egyébként is megtehetők itt, kizárólag a hivatali órákban, azaz 0-24.) Holnap pedig, egészen természetes módon, mintha mi se történt volna, egy Hétlövet classic, remélhetőleg a megszokott ízben, benne már egészen bizonyosan némi oktatási röghözkötés-kísérlet - a többit még megálmodom éjszakáig, amikor is kivont szekercével szófaragásba kezdek. Addig is van egy jó kis Miskolc-Csíkszereda hokimeccs ma héttől a tévében - nyilvánosan, a helyszínt reklámetikai kódexemhez illeszkedve nem írom ki, de annyit elárulhatok, egy belvárosi kávézó... Ha ott netán nem, találkozunk holnap, egy hármas lövéssel, vasárnap pedig Brassó, gazdagon illusztrálva, mert hű, de fotóztam is. Várok minden előfizetőt, tisztelettel...

Na kérem szépen... hát akkor itt is volnánk... ja, a címhez sebesen hozzáfűzném, hogy pisilni persze eddig is tudtam, egészen jól, csak most már minden jel szerint itthon is lesz rá lehetőségem... :-) a mester 17.45-kor leszerelt, minden készen van, megmondta a végösszeget - viszonylag jól jött ki, hogy már volt hideg víz a csapban... No de félre bánat, félre bú - nézzük a jó részeket. Lett sarokpolcom, tükröm, igazi zuhanyzóm a falon, füstüveges kis polcom a mosdó fölött, és van papírtartóm is a pompás fajanszhoz... Egy apró malőr azért bejátszik: elfelejtettem, hogy a villanybojler - nevéhez méltóan - villanyt igényel, ezért oda nem építettünk ki különösebben semmit se. Pillanatnyilag egy unikálisan zseniális BodaMcMesteres megoldással átvittem a delejt az áeren, úgyhogy meleg víz is lesz dögivel, mégpedig hamarosan. Nyolcig kell várnom, addig ugyanis szárad a tömítőpaszta, de 20.01-kor garantáltan bevetem magam a habok közé, és egy irgalmatlan zuhanypartival tesztelem le a munka minőségét. Utána pedig, hajnali négykor belevágunk, fel, aprópecsenyére, irány Brassó, ahol kedvenc jégkorongos fiaink, az Acélbikák csütörtökön este (19.00) remélhetőleg még egy győzelmet aratnak, ezzel a döntőbe jutnak, így hamarosan (és feltehetően) mehetünk is vissza, kedvenc Csíkszeredánkba. Szombatig mindenkinek mindenféle jókat (egy jó hír, gyorsan közbeszúrom, a www.hetlovet.wordpress.com oldalon hamarosan meglesz az ezredik látogató) - ahogy megérkeztem, körülnézek a hálón, lekapkodom a legjobb híreket, és indul az első lövés: addig se menjetek sehova. (A képekkel itt mintha még nem boldogulnék - nézzétek meg a wordpressen, ha érdekel...)

Kedves mindnyájan... azon morfondírozom (páran fel is vetették, bevallom, ez is oka a morfnak), hogy nem érem be a heti egy közhangulati zavarással... pontosabban bizonyosan meglesz szombatonként az egy lövés, azonkívül viszont beejtek pár röpkébb firkát, mondjuk arról, hogy épp mi zajlik - nálam, körülöttem, az agyamban, és a többi. Vagyis egy kis vallóvillák keretben folyamatosan jól ki lehet lesni, mi újság nálam... Csak hogy ne felejtsétek el, merre is található az oldal... :-) Teljes egyedülben megcsináltam a facebook-os kis oldalt is, roppant büszke vagyok, mindazonáltal némi távsegítséget azért kaptam (special thanx Caci&KV)... Itteni látogatószám immár over 400 (yes!!!), köszönöm, roppantul meg vagyok elégedve, a a wordpress.com még szebben halad, 800 körül van már. Hajrá verseny! Most pedig megyek, mert lassan itt a mester, és megkezdi a fürdőszobám finismunkálatait - este, ha sikerül, képes beszámoló (nem, nem az avató zuhanyzási ünnepségről, csak az egyhetes munkálatok végeredményéről), feltéve, hogy lesz még annyi energiám - merthogy hajnalban indulás a jó kis Brassóba, a hó és a jég birodalmába. Üdv - hamarosan tehát újra itt... 

Hallé, kedves olvasók... máris maximálisan el vagyok kényeztetve... köszönöm az elképesztő facebook-os támogatásokat, lelkes vagyok, feldobott és meghatott. Tényleg köszönet. Ha nem esek a hó fogságába Brassóban, szombaton már jön is az első adag. A két cím, csak hogy mindenkinek könnyű legyen az elérés és az élet: hetlovet.blog.hu, illetve hetlovet.wordpress.com. A két felületen azonos lesz a cucc. Szokjátok.