Elöljáróban szépen megkérnék mindenkit, akivel mostanában találkozom, már jó előre kapcsoljon ki minden olyan eszközt és kütyüt, amelynél fennáll a veszély, hogy éles hangon hármat pittyen - e hangjelzés ugyanis még néhány héten át kiszámíthatatlan, önkéntelen, tőlem független  reakciókat válthat ki belőlem, és mert ön- és közveszélyes állapot kialakulására jelentős esélyek nyílnak, sajnos semmire nem tudok garanciát vállalni. Utazó társulatunk, az ötfős Aprópecsenye kommandó Brassó felé, félúttól mintegy öt, hazafelé pedig legalább újabb öt teljes órán át hallgatta, rohamosan növekvő szimpátiával, amint hű VW Sharanunk példamutató szorgalommal, harmincöt másodpercenként jelzi a fékfolyadék szintjének egyezred milliméternyi apadását, amit feltehetően a cudar külső hőmérsékletnek köszönhettünk szépen. Ily módon szó szerint úgy ezerszer volt szerencsém hallani a pííí-pííí-pííííííí vijjogást - minthogy szokás szerint én voltam a kormányos, a többiek szerencsésebbek voltak: ők néha legalább álomba sírhatták magukat.

 

Mindenesetre négy órakor indultunk. Aki kellően szerencsés, és utazott már hasonló, Azari Zsazsa vezette különítménnyel, az persze pontosan tudja, csak magát okolhatja, ha a megbeszélt időben a ház előtt várja, hogy befusson a kocsi. No nem mintha a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongcsapatának kitűnő elnöke nem lenne tűpontos ember: a gond inkább az, hogy mindig közbejön valami előre nem látható, donimószerűen működő eseményláncolat, ami miatt kissé borul a rendszer. Ha tehát négykor van indulás, akkor tapasztaltan, mégis optimistán négyre húzod az órát, felkászálódsz, kényelmesen lezuhanyzol (mert megteheted, höhö, van fürdőszobád...), elmajszolsz egy banánt, felöltözöl, összepakolsz, aztán leülsz az ágyra, vársz, aztán beküldesz még egy banánt, vársz, aztán leülsz az asztalhoz, olvasgatsz, aztán szép nyugodtan becsukod az Anna Karenina második kötetét is, aztán bekapcsolod a számítógépet, megcsinálsz pár Amerikán átívelő, jól fizető kamionos fuvart az 18 Wheels of Steel-ben, kicsit általánosan is körbenézel a neten, aztán megeszel egy banánt, és hopp... a telefon, hogy mindjárt ott vannak érted. Na, akkor már csak egy gyors banán, valami vékonyabb könyv és egy kis merengő üldögélés után elindulhatsz lefelé, hogy egy közepes méretű szivar elszívása után meglásd a Sharant - hajrá, már indulhatunk is. A csekélyke hátrányt majd a sofőr behozza.

Az autóban ettől fogva bal egyen én, jobb egyen a nemcsak névrokon, aprócska termetű Boda jr., a hajnali indulások igazi nagy szerelmese kucorog, ilyenkor csupa mosoly az arca, csak tudnám, kire ütött... A középső sorban, mögöttem Vincze "Hekker" Bandi törzsszurker, a Harley-Davidson legjobb reklámarca ever, és tizennyolcszoros világbajnok hekksütésben, aki mindezek felett (nem bulgározott, s a nyári szezonban a Balaton legjobb büféjében naponta védett) nagydoktori fokozattal rendelkezik rántott húsból is. Középső sor, jobb ülés, Zsazsa, már bemutattuk, hátul pedig, teljes életkicsiségben Siba György úr, akire a civilizált világ, megkülönböztetett tiszteletét jelezve a Példa fedőnevet ragasztotta bő egy éve. Fejlett olvasóim aligha szorulnak magyarázatra e név tekintetében: Siba György az élet lényegében minden területén olyan eredményekkel büszkélkedhet, amiket felesleges részletezni; ő maga időről időre egy-egy aforizmában/haikuban foglalja össze a fontosabb eredmények szűreteit - mi pedig boldogan szürcsölgetjük ez érett gondolat-aszúkat. Brassói utunk hajnalán például egy iPhone került elő - erről Példa elsőbb megérdeklődte, ez lenne-e az iPad, valaki megmondta, nem, amire is csalhatatlan bizonyossággal megmondta, akkor PhonePad: a lényeg úgyis az, hogy rá lehessen ülni. Pár percre kis híján megálltunk, hogy kiengedjük a - tudós előtti tisztelettel teli - röhögést.

Az út egyébként szinte vészjóslóan sima volt. A határ előtti utolsó benzinkútnál Bandira ugyan rásóztak egy (kis híján két) flakon ablakjégtelenítő folyadékot azzal a drámai hangvételű, burkolt fenyegetéssel, hogy a túlfélről érkező összes kamionos csak a jégről és hóról beszél (a kék kencével egyébként Bandi mindvégig jól elvolt: rendszeresen jégtelenítette/párátlanította a saját ablakát, hasztalan), de máskülönben nagyjából a célig sikerült úgy elérnünk, hogy havat nem is láttunk. Meleg, igaz, nem volt kicsit se - mindvégig mínusz 8-12 fok odakint, így szerencsére viszonylag ritkán kellett megállnunk, dacára, hogy a Sharanban üzemelő legendás Gourmand Mobil Presszó, Példa példás üzletvezetésével, szépen dübörgött. Az italneműek hányság-, mennyiség- és milyenségmutatóira nem e dolgozat feladata kitérni - annyit persze büszkén elárulhatunk, a szokásos mértéktartás és visszafogottság úgy itthon, mint külországban továbbra is fémjelezte különítményünket. A gépkocsivezetés nevében külön köszönet Mrs. Siba Briginek a csillagosötös pogiért, és még külön a fasírtos szendvicsekért, egy bengáli tigris napi húsadagja egy pogácsába gyűrve, az korrekt, és szerintem egyáltalán nem volt túl fokhagymás.

Brassóba érve kis híján a szokott dunaújvárosi téli körülményeket tapasztalhattuk, amennyiben a járdákat legfeljebb légkalapáccsal bontható jégpáncél borította - igaz, az utak ehhez képest meglepően szépen feketére takarítva... De most jut eszembe, még nem vagyunk Brassóban - és talán még azt se mondtam el a nagy kapkodásban, hogy igazából hokimeccsre megyünk - a Dab.Docler és a Fenestela harmadik, ha szerencsénk van, döntő összecsapása következik, amennyiben csütörtökön nyerünk, a MOL Liga döntőjében vagyunk (hogy kivel, a Miskolccal, avagy a Csíkszeredával, az ténylegesen ma, azaz vasárnap este dől el egy várhatóan elképesztően izgalmas meccs során: tekerek is, hogy nézhessem...). Azóta persze már tudjuk, bejutottunk - de történetünk idején még csak reménykedünk, úgyhogy egy kicsit még tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, jó?

Sipp-supp eltelik tehát kilenc óra meg egy pici (Banditól még megkapjuk az aznapra rendelt axiómát, most megosztanám minden hű olvasóval, bónusz: "A barátság alapja a kontroll." - a helyzet, amelyben elhangzott, szinte indifferens), és már le is gyűrtük mind a 650 kilométert, a GPS simán a frappáns elnevezésű, narancsos színben vibráló City Center szállodához visz minket, ugyanitt lakik a csapat, a busz, melyet ezúttal is két kedvenc sofibánk parancsnokol, már előtte álldogál. A srácok hamarosan indulnak is a két kilométerre lévő - majd kiderül - hipermodern jégcsarnokhoz, könnyed edzésre, mi pedig elfoglaljuk szobáinkat. A hotel egyszerűen szólva remek: Zsazsa egyágyasba, Bandi és Példa egy elnökibe, mi, Bodák egy csinos kis szobába húzódunk. Öt perc múlva, megbeszélés szerint randi Bandiéknál - kissé megrázó látvány fogad, amikor is e két kiváló férfiút hiányos öltözetben egy franciaágyon találjuk, szerencsére félreérthetetlenül pihenő jellegű pozícióban. Bandi szemmel láthatóan, s kis híján füllel hallhatóan is marad pihenni - mi viszont, Példával megerősítve, egy kis túrára indulunk Brassóban, amely kétségkívül az ország egyik legszebb városává fejlődött az elmúlt években: bár, meg kell mondani,  Siba György saját bevallása szerint nem igazán látja ennek jeleit, s ez legalábbis elgondolkodtató. Én azért, tekintettel arra, hogy 1988-ban vagy '89 elején - most nem tudom, de Ceausescu volt még, az bizonyos - Lázár kollégával egyhetes, titkos riportkörúton jártunk arra, igen. Nyolc kilométeres, nehézterepes hegyvidéki túránk részleteiről a néhány órán belül következő második részben lebbentjük fel a fátylat...

 

 

 

Szerző: bodacap  2012.02.05. 14:53 4 komment

Címkék: vincze andrás példa bandi brassó zsazsa boda dab.docler siba hétlövet

A bejegyzés trackback címe:

https://hetlovet.blog.hu/api/trackback/id/tr384068035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lituk ili 2012.02.05. 17:20:52

Könnyesre röhögtem magam, és most nem fordítás miatt:-)

horika38 2012.02.05. 18:07:45

Milyen hekk? Kóstold meg a keszegét!:)

bodacap 2012.02.05. 22:42:24

@horika38: Sajnos nálam gasztro-alapszabály a legalább kettő, legfeljebb négy láb megléte... :-)
süti beállítások módosítása