Egy kis programváltozás - tegnap este, Nyulasi alezredes javaslatára, kíséretében váratlanul berobbantam az uszodába, és kőkemény 700 métert szeltem, ami annak fényében nem is olyan rossz, hogy tegnapelőtt lényegében járni se tudtam. Sima kis fürcsinek indult az egész, ám tíz percen belül már tudtam, ezt az élményt nem fojthatom magamba. Most tehát egy kicsit fordítgatom a szokásos könyvet, aztán elmegyek kedvenc éttermembe - jé, itt, saját hatáskörben akár a nevét is kiírhatom, de jó -, a Corsóba, magamhoz veszek némi energiát, és aztán elmesélem, hogyan is folyt le a tudományos testedzés. Sok fizika, fagyos folyosók, széles hátak, Babós Zsuzsi, Kobzos tanár úr és mi - délutántól. És most, lapozás után egy kis összegzés és jó hírek még, sőt, ha sikerül, próbaképpen egy bónusz videó, motorozással.
Nagyjából tíz napja rovom szaporán a sorokat itt, és a www.hetlovet.wordpress.com címen, nagyjából tükörben, itt súroljuk a háromezres össz-látogatási számot, a másik helyen pedig lassan csípjük az ötezret. Természetesen tudom, ez korántsem egyenlő nyolcezer látogatóval - de azért nekem így is nagyon tetszik. Tetszenek a kommentek is: egyrészt mert nagyon sok zsírozás érkezik itthonról és távolabbi vidékekről is - és tetszik az is, hogy mindeddig egyetlen anyázós/beteg üzenet se jött, ami persze lehet a véletlen műve is, én mégis lennék annyira naiv, hogy azt gondoljam, egyszerűen csak arról van szó, hogy igazolódik régi életvezetési alapvetésem, vagyis hogy azt kapod, amit adsz. Örülök, hogy szívesen olvassátok a cuccokat, hogy beszámoltok róla, ha jól érzitek magatokat; örülök, hogy máris vannak függők, és hogy szép számmal akadnak (közel kétszázan), akik beállították a gépet a blog(ok) követésére. Igazából már van egy jó hírem mindenki számára, csak egyelőre még titkos. Tudom, hogy ez szemétség, én se bírom, ha valaki belekezd valamibe, aztán azt mondja, á, mindegy, most nem mondom el - de megígérhetem, nagyon záros határidőn belül lebben a fátyol, durranós bejelentést teszünk, és senki nem lesz szomorú, legkevésbé is én.
És akkor... lássuk csak, mit is ígértem még a közeljövőre? Vannak ugyebár az ufók, amik elvittek engem meg a cigit, végül mindkettőt visszaadták; van egy érdekes estém, amit pár napja a Csuszarádióban töltöttem; holnap délután megyek Varga Zsoltiékhoz, pompás kis falumba, Tabdiba, ahol gyors járművetlenítés után valami borkóstolóra megyünk tovább bérkocsin, kétlem, hogy pár napon belül megúsznátok a részletek nélkül; és lesz még valamikor a Heti Húdeérdekesvalami című rovat indítása, amiben, minden jel szerint kitűnő anyósom, vagyis a Mami piros útlevele nyitja majd a sort, ami 1987-ben járt le, s néhány éve ügyesen elkértem tőle. Ja, és persze szombaton Hétlövet classic.
És most, semmihez nem kapcsolódóan, igazából csak mert a Nyulasi - sok más mellett - tegnap elmagyarázta, hogy fel tudok tenni videót is, megkísérelem felpakolni ide egy szerény munkámat, néhányan talán már láttátok, de hátha van, aki nem, úgyhogy nézzétek meg jól. Mellesleg mégis van kapcsolódás, naná: alig várom, hogy kapcsolódhassak a motorhoz, és újra az útba haraphassak - úgyhogy egy kis nyarat hozok nektek, csak itt, a Hétlöveten... (Vigyázat: a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek, mert én is rajtuk vagyok!)
