Köszönöm, köszönöm, köszönöm - valósággal hallom a címet jó érzékkel összeolvasó barátaim jókívánságait és harsány mulatozását: márpedig ez két egymással szigorúan nem összefüggő cím egy előzetesben, ami ez itt, és a holnapi nap ígérvénye. Azaz: a délelőtti-kora délutáni órákban támadok lábbal, kórházi és orvossztorikkal, s egy emberrel, aki kérés nélkül tolta meg az autómat (de mindenképp meg kell várnom, mi lesz holnapig, s hogy mit mond tíz tájban kedvenc szaktekintélyem, akihez óvatosan már be is kéredzkedtem - ha nem leszek jobban, amire jó esély van), késő délután-este pedig kedves közönségem megkapja az első Delfin-könyvajánlót. Ha valakinek netán hiányosságai lennének nevezett Delfin-sorozattal kapcsolatban, röviden csak annyit: az 1960-80-as évek ifjúsági könyvei jelentek meg ennek keretében, jórészt legendásan jó könyvekkel. Jó pár darabot őrzök, naná - tizennyolc négyzetméteren abszolút normális, és igazán nem gond, ha negyvenpár év minden vackát megtartod... A kezdő magasság tehát bizonyos Joan Phipson (ha jól sejtem, kábé) új-zélandi szerző Magyarországon több tekintetben is hézagpótló műve, a Mi legyen a borjúval? Ma éjjel, ha hazaesek a rádióból - ja, nem mondtam volna? http://nosztalgiazene.hu/ itt leszek kábé 21-től éjfélig, saját hosszúhajú zenékkel, chat, duma, hétlövetezés, vattacukor, kacsintóspénztárca -, még átfutom az alapmű szövegét, van vagy két éve, hogy utoljára olvastam. A Delfin-könyvekből ugyanis nem érdemes kinőni: aki alaposan ismeri őket, az az élet minden helyzetében feltalálja magát, mint MacGyver, másrészt iszonyú nagy szórakozás szinte az összes. (Na jó, van pár, ami nem annyira, de majd szépen azokat is átvesszük...) De nem is feszítem tovább a húrokat - találkozzunk holnap is valamelyik helyszínen (azaz itt, vagy a www.hetlovet.wordpress.com címen), addig is mondjátok bátran, min állítsunk, mit szeretnétek rendszeresen vagy rendszertelenül: nálam ugyanis a nagyérdemű is kívánhat. Üdv: Güzüke.